2024. november 17-én, a Global Day of Jewish Learning keretében az OR-ZSE zsidó kultúratörténet MA, valamint az OR-ZSE és a nyiregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola közös összehasonlító vallástörténet MA szakos hallgatói Toronyi Zsuzsanna egyetemi docens, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatónője vezetésével átnézték, kitisztították a OR-ZSE Dísztermében található három parohetet (parohet, tóraszekrény függönye), és vizuális megjelenésük alapján elkészítették leírásukat. A tisztítás után a parohetek visszakerültek a Díszterem falára.
A parohetek feliratának átírását Balogh István, Bányai Viktória és Komoróczy Szonja Ráhel készítették. A tárgyak eredete, intézménybe kerülésének története és a donátorfeliratban szereplő személyek azonosítása további kutatásokat igényel. A három parohet közül valószínűleg csak az első származik neológ hagyománykörből, a másik kettő feltételezhetően más szellemi háttérből eredeztethető.
1. Blumenfeld Ábrahám adománya (1939)
Felirata:
ז”נ
כה”ר אברהם
בלומענפעלד
ע”ז האשה מ’ בילא נגענדל תי
בשנת תרצט לפק
שתהא לזכרון עולם
לנשמת אביהם
מוה”ר יקותיאל
ד”ר (!) העדיי
ולזכרון נשמת אמם
האשה מ’ פאיע ע”ה תנצבה
Sárgásbarna bársonyszerű anyag, bronzbarna fémszálas hímzéssel.
A növényi ornamentikából álló keret tetején koronát tartó ágaskodó oroszlánok, a keretben donátor-felirat, mely szerint Ábrahám Blumenfeld úr és felesége, Beile Gnendl asszony készíttették 1939-ben a hölgy apja, Jekutiel dr. Hegyi és anyja, Faje emlékére.
Pest (?) 1939
mérete: 114×177
Külön érdekesség, hogy a feliratban – ahogy a hasonló héber szövegeknél szokásos – több rövidítés is szerepel, és ezeket a hagyományos rövidítésjelekkel jelölték. Az édesapa nevében szereplő „dr.” esetében azonban az első betű alatt dupla aláhúzás jelöli a rövidítést: a világi fokozat rövidítésének jelöléséhez tehát nem a szokásos jelet használták. Az édesapa világi fokozata egyébként egybecseng magyarosított vezetéknevével.
A paroheten említett személyek valószínűleg dr. Hegyi József ügyvéd, Szabolcs vármegye tb. tiszti főügyésze, aki 1937. november 6-án, 51 éves korában hunyt el, és felesége, dr. Hegyi Józsefné, szül. Klein Paula, aki 1938. február 11-én, 41 éves korában hunyt el. Mindketten a rákoskeresztúri temetőben (Kozma utca) nyugszanak, és mindkettejük esetében kifejezetten kérték a temetésen a koszorúk mellőzését. Vejük, Blumenfeld Ervin és lányuk, Blumenfeld Ervinné, szül. Hegyi Magda készíttethették a parohetet. A gyászjelentés még unokájukat, Ágnest is megemlíti.
2. Winkler Ábrahám és Gerendás Dov emlékére (1949)
Felirata:
זאת נדבו בעבור נשמת
אבותם הקדושים שמסרו
נפשם על קידוש השם
בשנת תש”ד
מו”ה דוב גערענדאש ע”ז שתחי
מו”ה אברהם ישעי ווינקלער ע”ז שתחי
פה באנהאד שנת תש”ט לפ”ק
Bonyhád, 1949
mérete: 160,5×202,5
Barna anyagában mintás bársony, bronzbarna, fémszálas hímzéssel. Felső harmadában fémszálas selyem applikáció a kettős kőtáblák alakjában, mely fölé fémszállal hímzett oroszlánok textilrátét koronát tartanak. Ez alatt helyezkedik el a szinte láthatatlan fémszállal hímzett donátorfelirat, mely szerint a Holokauszt során elhunyt Ábrahám Jesája Winkler és Dov Gerendás emlékére készítettették Bonyhádon, 1949-ben. A felhajtásban látszik, hogy az anyag eredetileg valószínűleg ékszínkék volt, jelenlegi színe erős oxidáció következménye lehet.
3. Landler József emlékére (1938)
Donátor-felirata:
ז”נ ה”ח יוסף בן יעקב נ”י
לאנדלער
וז’ חי’ בת אסתר תחי
ובנם ה”ב פנחס נתן נ”י
תר-צח
Budapest, 1938
mérete: 143,5×209
Hátoldalán a készítő műhely rávarrt cégjelzése: Adler Károly műhímző , Budapest, Károly krt. 7.
A felső részen applikált, hímzett kettős-kőtábla motívum, alatta tórai idézet: וְסַכֹּתָ עַל הָאָרֹן אֶת הַפָּרֹכֶת („És fedd be a ládát parohet-tel”, Smot 20:3). A donátorfelirat felett pedig ugyancsak textil-applikációval készített nyitott tóratekercs látható, benne Zsoltár-idézet: מִי יַעֲלֶה בְהַר ה’ וּמִי יָקוּם בִּמְקוֹם קָדְשׁוֹ („Ki mehet fel az Örökkévaló hegyére, és ki állhat a szent helyén?”, Tehilim 24:3), felette a Tóra koronáját idéző zárt koronával. A feliratok piros fonállal hímzettek, meglepően ép állapotban.
A donátor-felirat szerint 1938-ban készítette Joszef ben Jákov Landler emlékére felesége, Hájá bát Eszter és fiuk, Pinhász Nátán.
Különösen érdekes, hogy ezt a parohetet feltehetően profán célokra készített textilekből állították össze. Alsó része mintásan szőtt, keleties mintájú anyag, valószínűleg asztalterítő lehetett. Ehhez egy másik hasonló textilből, tresz-szalaggal cikkcakkosan szegve kaporet-szerű részt illesztettek. Haszid közösségekben volt gyakori, hogy a rabbik által tartott közös étkezések (tis) után az ott használt kellékeket, étkészletet rituális tárgyakká alakítva őrizték meg.
