Egy 19. századi perzsa zsidó kézirat

Ezúttal egy 19. századi perzsa zsidó kéziratot mutatunk be a Könyvtár gyűjteményéből.

A kézirat három különböző szerző munkáját tartalmazza. A legnagyobb terjedelmű szövegrész Bābāʾī ben Lotf (1617–1662) Ketāb-e anūsī („A kényszerből áttért könyve”) című írása. A címben szereplő kifejezés, az anuszim azokra a zsidókra utal, akik kénytelenek voltak az iszlám hitre áttérni, de sokszor életüket is kockára téve titokban továbbra is gyakorolták a zsidó vallást. A mű egyedülálló értékű történeti forrás, amely részletesen bemutatja a 17. században, a Szafavida-dinasztia uralkodása idején élő perzsa zsidók helyzetét. Leírja az I. Abbász sah uralkodása alatt kezdődő üldöztetéseket, majd foglalkozik a zsidók tömeges áttérésre kényszerítésével II. Abbász sah idején (1656–1662). Emellett információkat közöl a zsidó közösségek mindennapi életéről, társadalmi és gazdasági helyzetéről, elsősorban Iszfahán és Kásán városaiban. A szöveg irodalmi értékét az adja, hogy a történetet versbe szedve, az arab költészetre jellemző hazaj-e mosaddas-e mahdūf versmértékben beszéli el.

A másik szöveg Bābāʾī ben Farhād munkája. A szerző nagyapja, ben Lotf művét alapul véve az erőszakos áttérítések 18. századi hullámáról számol be. Beszámolója szintén a klasszikus perzsa költészet stílusát követi. A héber betűkkel írt, perzsa nyelvű szöveg az iszlám miszticizmusra, a szúfizmusra tett utalásokat is tartalmaz, ami tovább gazdagítja a történeti elbeszélést.

Ehhez kapcsolódik a harmadik szerző, a Kásán városában élő Māšīah ben Rafāʾel rövid kiegészítése, amelyben szintén verses formában meséli el a Kásánban történteket.

A Ketāb-e anūsī, amelyet az első perzsa zsidóktól származó történeti munkaként tartanak számon, nyomtatásban nem jelent meg. Jelenleg hat kéziratos példánya ismert világszerte, köztük az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Könyvtárának Kéziratgyűjteményében őrzött darab. A kézirat digitálisan is elérhető EZEN a linken.

Bābāʾī ben Lotf és Bābāʾī ben Farhād krónikáiról a Rabbiképző egykori professzora, Bacher Vilmos írt elemzést. Wilhelm Bacher: Les juifs de Perse au XVIIe et au XVIIIe siècles d’après les chroniques poétiques de Babaï B. Loutf et de Babai B. Farhad. Revue des études juives, 1906, tome 51, n° 101, pp. 121–136, 265–279; 52, 1906, pp. 77–97, 234–271.