Egy egyedülálló 17. századi kéziratot mutatunk be a Könyvtár gyűjteményéből: Saul Levi Morteira (1596–1660) amszterdami főrabbi saját kezűleg lejegyzett beszédeinek ötkötetes gyűjteményét. Beszédeiből életében csak egy válogatás jelent meg nyomtatásban (Giv’at Sa’ul, Amszterdam, 1645), az életmű nagy része kéziratban maradt, ezért különösen jelentős a Könyvtárunkban őrzött gyűjtemény. Az ezekben kötetekben fennmaradt beszédek segítenek, hogy betekintést nyerjünk Morteira személyes nézeteibe, és rálátást kapjunk a korabeli amszterdami zsidó közösség intellektuális igényeire.
Morteira Velencében született, a híres Leon de Modena tanítványa volt. Ezzel magyarázható a kötetekben látható különleges kézírás: paleográfiai besorolás szerint kézírása az úgynevezett itáliai típusba tartozik. Amszterdamba 1616-ban került, amikor Elijah Montaltónak, a francia királyné udvari orvosának földi maradványait kísérte a portugál zsidó közösség temetőjébe; ott marasztalták, és a közösség rabbija, majd főrabbija lett. Tagja volt annak a bét din-nek (vallási bíróság) is, amely 1656. július 27-én kimondta a 23 éves Baruh Spinoza herem-jét, a közösség történetének legsúlyosabb kiközösítését, amelyet azóta sem vontak vissza.
Ez az unikális kézirat a könyvtár alapítója, Kaufmann Dávid idejében került a gyűjteménybe. Könyvtárunk 2022-ben restauráltatta a teljes kéziratot, a feladat 400 munkaórát vett igénybe. A beszédgyűjtemény digitalizált verziója az Izraeli Nemzeti Könyvtárral kötött együttműködésünk keretében a Ktiv adatbázisban tekinthető meg teljes terjedelmében ITT.




