Mi a közös Feld Lajosban, Salkaházi Sárában és Edith Eva Egerben? Mindannyian Košice, vagyis más nevén Kassa város szülöttjei, és május 9-én, egy hétfői napon, körülbelül 40 lelkes OR-ZSE Közösségszervezés szakos hallgatóval és oktatóval együtt, volt szerencsénk e gyönyörű városba látogatni. A tanulmányi kirándulást Dr. Goldmann Márta szakfelelős szervezte a Zsidó környezetünk védelme és a Zsidó Kultúra szabadon választott óra gyakorlati részeként, mely e félévben Miskolcra és Kassára fókuszált. Látogatásunk rövid volt, de sok-sok izgalmas programnak és látnivalónak néztünk elébe, így a korai kelés és az utazás ellenére, energiával telten vágtunk neki a napnak. Hallgatók és oktatók az ország különböző pontjairól érkeztek Kassára, így a busszal és egyénileg utazók a kassai hitközség épületénél találkoztak, ahol a tanulmányi kirándulásunk egyik helyi szervezője, Salamon Pál levéltáros és a helyi hitközség elnöke, Ivan Skljarszky baráti szeretettel fogadott minket és röviden bemutatták nekünk a Kassai zsidóság és zsinagógái történetét.
Bár korai, 15-16. századi forrásokban már találni említést arról, hogy Kassán tartózkodtak zsidók, valószínűleg ők csak átmeneti vendégek voltak a városban és csak az 1840-es évek után választhatták először otthonuknak a várost, miután az akkor még Habsburg Birodalomhoz tartozó területen engedélyt adtak a zsidóknak a letelepedésre és iparűzésre. Az ezt követő években, számuk drasztikusan nőtt és később a város lakosságának mintegy 16 százalékát tették ki és számos irányzat megfért egymás mellett. A Holokauszt alatt felfoghatatlan pusztítást ment végbe, a város zsidóságának nagy részét 1944-ben deportálták és többségük sosem térhetett haza. Ma a pozsonyi közösség után Szlovákia második legnagyobb közösségét alkotják, hivatalos adatok szerint létszámuk 500 fő körül lehet, de a mindennapokban körülbelül 200-an vesznek részt aktívan valamilyen közösségi eseményen.
A Harang utcai ortodox zsinagógát, mely látogatásunk egyik első állomása volt, 1899-ben építették, Balogh János tervei alapján és mint sok más hasonló régi zsinagóga, szomorú állapotban van. A háború után az épület az államhoz került és nem zsinagógaként, hanem raktárként funkcionált. Rendkívül elhanyagolták, melynek nyomai a mai napig látszódnak. A megkopott díszes falfestések, a mennyezeten számos helyen óriási lyukak és az eredeti helyett rekonstruált színes üvegablakok ellenére, lélegzetelállító a zsinagóga szépsége. A közösség nagy erőfeszítéseket tett és tesz annak érdekében, hogy az épület állagát megóvják, és előteremtsék a megfelelő forrásokat annak eredeti állapotának helyreállítására.
Ezután a Feld Galériába látogattunk, ahol Jana Tesserova, a galéria kurátora és férje, Tomas Tesser mutatta be nekünk az egyedülálló magángyűjteményekből álló képtárat, mely Feld Lajos életének és munkásságának megható összegzése. A rendkívül tehetséges festő és grafikus, budapesti tanulmányai után visszatért Kassára, ahol rövid ideig magániskolát is működtetett. 1944-ben családjával együtt Auschwitzba deportálták, ahol törpenövése és rajztehetsége mentette meg az életét. Azon kevesek egyike volt, akik hazatérhettek. Az ott megélt borzalmakat csak évekkel később vitte papírra: számos portrét, önarcképet készített és a holokausztot ábrázoló műveit átszövi a szimbolizmus.
Innen a galéria közvetlen szomszédságában lévő Puskin utcai ortodox zsinagógába vezetett utunk, mely egy már modernebb építési hangulatot tükröz. Ma szerencsére nagyon jó állapotban van, és szintén gyönyörű. Érdekessége, hogy a Puskin utca felőli ajtók sosem funkcionáltak bejáratként, csupán díszek, mivel az épület tájolása miatt épp ott van a Tóraszekrény, a valódi bejáratok az udvarról nyílnak.
Egy szusszanásnyi pihenésként szolgált a Burekas étteremben felszolgált kellemes ebéd, ami után rögtön belevettük magunkat a festői belváros felfedezésébe, Balassa Zoltán vezetésével. Személyében egy rendkívüli úriembert ismerhettünk meg, akinek tudása nem mindennapi, akinél irigylésre méltó, hogy mennyi neves emberrel volt személyes kapcsolata, mondhatni, hogy két lábon járó történelem. És az már csak hab volt a tortán, hogy mindig talált rá lehetőséget, hogy kedves vicceivel feldobja a hangulatot.
A napot egy opcionális múzeumi látogatással zártuk és rövidke szabadidőt is kaptunk, hogy kis csoportokban is járhassuk a város. Ha még nem jártak Kassán, melegen ajánljuk!
Még egyszer köszönet a kirándulás szerevezőinek és házigazdáinknak!
A program megvalósítását a MAZSÖK támogatta.
Írta: Lübeck Judit Elsőéves Felekezeti Közösségszervezés szakos hallgató
(Borítókép/képek: Közösségszervező szakos hallgatók kirándulása, Fotó: Lübeck Judit)