A latinul Compendium orationum, héberül סדר ברכות (Szeder berahot, „Áldások rendje”) című liturgikus gyűjtemény 1828-ban jelent meg Veronában. Ugyanebben az évben kétféle kiadása látott napvilágot: egy askenáz és egy olasz rítust követő változat, amely mind az askenáztól, mind a szefárdtól különböző liturgiai hagyomány. Az askenáz verzióból több példány is fennmaradt. Könyvtárunk példányának címlapján azonban héberül ez olvasaható: כמנהג קהל קדוש איטאליאני (ke-minhág káhál kádos italiani, „az olasz szent közösség szokása szerint”), ami jelzi, hogy az olasz rítust követi, és így ritkaságnak számít.
Bár Verona nem tartozott az itáliai héber könyvnyomtatás jelentős központjai közé, mint például Velence vagy Mantova, a 16. századtól kezdve szinte folyamatosan jelentek meg itt is héber könyvek. A könyvnyomtatás csak azokban az időszakokban szünetelt, amikor a veronai gettó felállítása vagy a katolikus egyházi cenzúra ezt ellehetetlenítette.
A címlap előzéklapján látható metszeten szombatot köszöntő pár látható, a képet körülvevő mondatok pedig a szombat napjára vonatkozó bibliai versek. A képen különösen érdekes a csillag alakú, függő sábáti olajlámpás, amely különösen Észak-Itáliában és Közép-Európában volt elterjedt a 19. század közepéig.
A képeken az imaszövegek közül a hanukai áldások rendje tisá be-áv előestjére az „Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk…” kezdetű, 137. zsoltár látható.






