Harkányi Endre színművész, Szabó István filmrendező, Gergely Ágnes költő és sokan mások: az apátlanok, a háborús árvák, holokauszttúlélő gyerekek nemzedéke. A háborús árvaság, elveszettség tapasztalata szüleink, nagyszüleink felnövésének meghatározó tapasztalata egy zsidó árvagyerek, Harkányi Endre emblematikus szerepén át rögzült a nemzet emlékezetében a Valahol Európában filmkockáiról.
A történettudomány egyre nagyobb érdeklődéssel fordul az ilyen, nemzedékek és országok életét meghatározó személyes, közösségi tapasztalatokhoz, egyre nagyobb figyelemmel hallgatja, rögzíti és elemzi az átélők beszámolóit. Erről tanúskodik a Bányai Viktória, Frojimovics Kinga és Gombocz Eszter szerkesztésében frissen megjelent, A Vészkorszak árvái című kötet, amely egy átfogó történeti tanulmány kíséretében a holokauszt számos elárvult gyermektúlélőjének visszaemlékezéseit gyűjti össze. A könyv megszületésében komoly érdemei vannak az ORZSE hallgatóinak és oktatóinak is, Vörös Kata, Lénárt András és Dombi Gábor is ott vannak az interjúkészítők, a könyv szerzői között, a kiadvány bemutatóját is az OR-ZSE szervezi, 2021 február 4-én 18 órától követhetik majd a nemsokára megadott linken. A szerkesztők beszélgetnek majd a könyvben megszólaló túlélőkkel emlékekről, választásokról, hiányokról és önazonosságról.
Várjuk Önöket!
A könyv fülszövege:
„A Holokauszt több százezer magyarországi zsidó áldozatot követelt. Az elhurcoltak gyerekei – szerencsés esetben – zsidó árvaházakban, cionista gyermekotthonokban és különböző egyházi intézményekben leltek menedékre. Viszontagságaik ezzel nem értek véget, minden egyes nap új kihívást, akár halálos veszedelmet tartogatott. A bombatámadások és a razziák a gyermekmentő helyekre is lecsaptak. A nyilasosztagok több gyerekcsoportot lőttek agyon a Duna-parton. Ha a túlélő árva és félárva gyerekekről az életben maradt családtagok nem tudtak gondoskodni, a második világháborút követően is bentlakásos intézményekbe kerültek, és ott nevelkedtek.
Az 1940-es évek második felében és az 1950-es években a családi traumák mellett újabb kihívásokkal szembesültek. Mindegyiküknek egyénileg kellett megtalálnia az útját, a számára értelmezhető és élhető zsidó identitást. A zsidó, sokszor cionista intézményben nevelkedő gyerekeket a kommunista eszmék és a kiépülő diktatúra választás elé állította. A zsidó élet itthoni visszaszorítása és Izrael Állam létrejötte az ország elhagyására sarkalhatta őket, de voltak, akik itthon maradtak, és időszakosan zsidóságukat sorolták hátrébb.
Jelen kötet 45 olyan túlélő visszaemlékezését tartalmazza, akik a második világháború alatt és / vagy után zsidó árvaházakban és gyerekotthonokban éltek. Többségük mindeddig csak szűk családi és baráti körben, vagy a kései árvaházi találkozókon, sorstársaival beszélt akkori élményeiről és életéről. Kötődésük évtizedek múltán is bámulatosan erős és meghatározó a nagyon korai, gyakran töredékes, mozaikjellegű emlékeikhez, a gyermekotthoni, árvaházi időszakhoz. A visszaemlékezéseket egy átfogó történeti tanulmány egészíti ki, mely egyrészt bemutatja a magyarországi zsidó árvagondozást, másrészt a Holokauszt alatti zsidó gyerekmentés történetét.”
Bányai Viktória-Frojimovics Kinga-Gombocz Eszter: A Vészkorszak árvái, Bp, 2020, NÜB, 312 oldal
